Néhány nappal azután, hogy a Szcientológia önkéntes lelkészek és a Cuauhtémoc cserkészek vezetői megérkeztek a perui Iquitosba, az elmúlt 15 év legsúlyosabb árvize sújtotta a területet. Itt olvasható annak története, hogy hogyan segítették a területen élő embereket.

A mexikóvárosi szcientológusok csapata csatlakozott a Cuauhtémoc cserkészek 333-as csapatához a Szcientológia önkéntes lelkészek Jóakarattúrája során, hogy az Amazonas mellett élő embereknek átadják azokat a precíz módszereket, amelyekkel javítani tudnak az életükön. A Szcientológia alapítója, L. Ron Hubbard által kifejlesztett gyakorlati technikákban képzetten 2009. áprilisának utolsó napján indultak a perui Iquitosba, az Amazonas kapujába. Nem is sejtették, hogy egyenesen egy természeti katasztrófa felé tartanak.

A több hete tartó heves esőzések miatt április közepére az Amazonas folyó olyan magasra emelkedett, amilyen még nem szerepelt a perui Országos Meteorológiai és Vízügyi Intézet mérései között. Az Országos Védelmi Intézet előre látta, hogy mi fog történni, ezért felszólították az embereket, hogy nézzenek utána, hogyan tudnak a falvakból a magasabb területekre menni, ha a víz olyan magasra emelkedik, hogy elkerülhetetlen az evakuálás.

Néhány nappal azután, hogy a Jóakarattúra leszállt Peruban, az elmúlt 15 év legnagyobb áradása érte őket, amely ebben a régióban előfordult. Több mint tízezren kényszerültek elhagyni az otthonukat az árvíz miatt. A térségi polgári védelmi vezetőnek segítségre volt szüksége, hogy evakuálni tudja az embereket.

Az önkéntes lelkészekből és cserkészekből álló csapat munkához látott. Megszervezték az élelmiszer és az orvosi felszerelések szétosztását a menedékhelyeken és segítettek az embereknek beköltözni. Miután az azonnali fizikai igényeket kielégítették, elkezdték a valódi munkát: Szcientológia asszisztokat adtak az evakuált családoknak. Az asszisztok olyan eljárások, amelyeket a Szcientológia Alapítója L. Ron Hubbard fejlesztett ki, és a szellemi-lelki tényezőket lehet velük orvosolni, amikor valakit stressz, trauma, betegség és sérülés ér.

A következő két hónapban a Szcientológia önkéntes lelkész Jóakarattúra együtt dolgozott a polgári védelemmel az élelmiszer elosztásában, a menedékhelyek fenntartásában, a Vöröskeresztnek pedig segítettek az elsősegélynyújtásban. A helyi cserkészeket kiképezték önkéntes lelkészeknek, akik az értékes tevékenységeikkel csatlakoztak a Jóakarattúra csapatához.

Nem sokkal ezután a polgári védelem munkatársai számára egyre inkább feltűnt egy nagy különbség az önkéntes lelkészek sátrai és a többi menedékhely között: az önkéntes lelkészekében egyre kevesebb menekült volt. A többi menedékhelyen a menekültek általában véve levertek voltak össze voltak zavarodva és bizonytalanok voltak a jövővel kapcsolatban – és nem hagyták el a menedékhelyet, hogy visszatérjenek az életükhöz. Az önkéntes lelkészek sátrában lévők viszont optimisták, sőt vidámak voltak. Az emberek csapatokban dolgoztak együtt, építkezéseket terveztek, hogy újjáépítsék az otthonaikat, új munkát kerestek (és találtak), és olyan gyorsan visszaköltöztek az otthonaikba, amilyen gyorsan csak lehetett. Élték tovább az életüket.

A hír gyorsan terjedt és hamarosan Nauta és Punchana város tisztviselői is felvették a kapcsolatot az önkéntes lelkészekkel és kérték őket, hogy tartsanak szemináriumot a tanulási technológiáról valamint a kommunikáció alapjairól a helyi iskolákban. 1800 tanuló képzése után, mielőtt a Jóakarattúra folytatta az Amazonas túráját, az iskola vezetése egy bemutatkozó- és ajánlólevelet adott nekik, amelyben bátorították a többi iskolát, hogy ők is használják a tanulási technológiát és a kommunikációs programot a tanulóiknál.

Emellett elismerték az önkéntes lelkészek/cserkészek hatékony munkáját – a polgári védelem és a Vöröskereszt egy elismerő levelet adott nekik, amelyben azt ajánlják a testvérszervezeteiknek egy másik Amazonas melletti közösségben, hogy fogadják az önkéntes lelkészeket és az általuk nyújtott értékes szolgáltatásokat.